Aloha!
Meghoztam az 1. részt! Egy kicsit olyan "bevezető" hatású lesz, de azért remélem elnyeri tetszéseteket!
Rendszeres olvasók nem érkeztek, de annak a 3 kominak is nagyon örültem, amit kaptam. Azért várom most is a visszajelzéseket!
Na nem húzom tovább a szót.
Jó olvasást mindenkinek!
Gina
Mullinger. Hát igen. Írországban mindenki olyan más, s még a mi nyelvünkön sem beszélnek. Spanyol akcentussal elég nehéz angol szavakat kiejteni, és megérteni. Itt minden olyan csendes, míg Alicanteban pörgős, s zajos az élet. Már egy hete, hogy ideköltöztünk Dollyval, de még mindig nem ismerem fel az utcákat, s van amikor eltévedek. Csak egyszerűen a boltba akartam lemenni, de már akkor is nővéremet kellett hívnom, mivel nem találtam haza.
Reggel a nap sugarainak perzselő érintésére ébredtem. Szemeimet égette a sárga, s piros színkavalkád. Hátat fordítottam az ablakomnak, majd gondolataimba merülve hunytam le újra szemeimet.
***
" Fekete tekintete csak úgy égette arcomat, s ezt Ő is észrevette. Egy kis jó kedvet ki mutatva, mosolyodtam el szám sarkában.
- Talán tetszik ami történik? - kérdezte, majd nemes egyszerűséggel belökött az ágyba. Nem szerettem volna ezt tenni! Ha minden megtörténik, ismét egy nyomós okom lesz rá, hogy ribanc vagyok!
- Tetszik, de ezt nem szabadna! - toltam le magamról.
- Ohh, dehogynem! - válaszolta, s mohón falni kezdte ajkaimat. "
***
Perverz álmomból nővérem ölelgető hangja ébresztett föl. Tudtam, hogy ott ágaskodik fölöttem, s csak arra vár, hogy keljek fel. Mivel nem aludhatok évtizedekig, ezért úgy döntöttem, hogy kinyitom szemeimet. Hunyorogva figyeltem Dolly száját, ahogyan magyaráz.
- Jó reggelt! Kész a reggeli. Gyere!
Nyöszörögtem párat, ami nyújtózkodásomnak köszönhető. Letekertem magamról az összegyűrődött textilt, s felültem fehér ágyamban.
- Megyek! - motyogtam, ámbár Dolly már kint volt az étkezőben. Felvettem a papucsomat, majd kisétáltam a mediterrán helységbe. A tojásrántotta csak úgy gőzölgött, s arra várt, hogy megegyem.
- Hmm, de finom! - mondtam, miközben bevettem első falatomat.
Gondoltam rá, hogy mesélni fogok nővéremnek a furcsa, és perverz álmaimról, de valóságosan hülyének nézne, és nem tudna segíteni benne.
Miután befaltam a reggelimet, felálltam, majd elmentem a fürdőszobába. Ledobtam a padlóra a pizsamámat, és utána beálltam a kabinba. Csak úgy engedtem magamra a vizet, majd kentem egy kis adagot bőrömre, az eperkrémes tusfürdőmből. Miután a csempés helységet elárasztotta a finom illat, úgy döntöttem, hogy lemosom magamat egy kis langyon vízzel. Már egy jó ideje áztattam magamat, amikor úgy döntöttem, hogy elzárom a csapot, s kiszállok a zuhanykabinból. Megkerestem a törülközőmet, ami egy világoskék, macimintás textil, majd magamra tekertem.
Miután becsavartam magamat, mint egy virslit, kisétáltam a szobámba, ahol bekapcsoltam a laptopomat. Időközben szemhéjaim mázsányi súlyokat nyomtak, majd gondolataimba merülve lehunytam azokat.
***
" Csendesen kullogtam Mullinger egyik utcáján, amikor megláttam Őt. Nem akartam vele szembe menni, ezért hátat fordítottam, s megindultam hazafelé. Hallottam, hogy nevemet kántálja már egy ideje, de mintha csak bement volna füleimen, s ki is talált magának utat. Egyszer csak egy kar fonódott derekamra, majd arra késztetett, hogy forduljak meg.
- Nem tehetem! - mondtam a szemébe.
- De igen! - felelte, s szemei szikrát szórtak ajkaimra, majd falni kezdte azokat. Nyelvem égett érintésétől, a hasam megremegett, s bármilyen jó is volt ez az érzés, tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki! "
***
Furcsa álmomból, a webkamerám hangja ébresztett föl. Éppen egy zöld telefont ábrázoló rajz villogott a gépem képernyőjén, s mellette Rosalie, a legjobb barátnőm neve. Gondolkozás nélkül kattintottam a fogadás gombra, majd barátnőm szép tekintete csillogott előttem.
- Szia Rose! - üdvözöltem egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Hali. Mizu, ott Írországban? - kérdezte, majd berakott szájába egy kanál joghurtot.
- Ömm semmi. Igazából amióta idejöttünk, nagyon furcsa, és perverz álmaim vannak. Valami olyasmi, hogy ilyen fekete tekintete van a pasinak, vagy nem tudom kinek. - húztam el ajkaimat, amolyan trollface formájúra.
- Ez nem lehet más, mint a... - húzta el a szavakat, miközben tapsikolni kezdett. - A NAGY Ő!
- Ugyan már. - legyintettem, majd ejtettem neki egy "pff"-t.
- De de de. - bólogatott.
- Na megyek, mert még el kell mennem vásárolni. Puszillak, és Lolytta-t is üdvözlöm! - köszöntem el, s egy hatalmas nagy vigyort akasztottam képemre, ami inkább vicsornak nevezhető.
- Puszi. Átadom. - adta tudtomra, a meglehetősen egyszerű választ.
Rákattintottam a piros gombra, ami történetesen a lerakó gomb, mármint amivel megszakítjuk a webkamerás kapcsolatot.
Ohh, jut eszembe. Lolytta, Rose anyukája. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk vele, amióta anyáék elhunytak.
Mennyire hiányoznak anyáék! Bárcsak itt lennének most is!
Gondolataimból a tudat zavart ki, miszerint vásárolnom kell. Felálltam a székemből, s odabattyogtam a fehér ruhásszekrényemhez. Említettem már, hogy a szobámban minden fehér színű, kivéve a falat, és a virágokat? Nem? Hát akkor most. Már régebben hallottam, hogy a fehér szín az nyugtató hatású, s ezért akartam ilyeneket.
Kivettem a bútoromból egy nyári ruha összeállítást, majd felaggattam magamra. Miután szépen felöltöztem, raktam egy kis alapsminket az arcomra, s szemeimre, és felkötöttem dús szőke hajamat, egy lófarokba.
- Kész vagyok. - suttogtam magamnak, bár nem értem miért suttogtam, hiszen a szobámban egyedül vagyok. - De szép vagy. - kacsintottam egyet a tükörbe, s kislisszoltam a nappaliba.
- Van egy kis pénzed? - kérdeztem Dollyt. - Vásárolni mennék...
- Ömm. - állt fel, s nagy keresésbe kezdett, ami a táskája belsejében folyt. Akkora kupit tud ott csinálni, hogy még a slusszkulcsát sem találja meg. - Tessék. Ennyi remélem elég lesz. Ja, és itt van a kocsikulcs. Puszi. Őőő.A vásárló lista! - nyomta kezembe az utolsó darabot.
- Nemsokára jövök! - mondtam, s kiléptem az utcára. A ház előtt parkoló Range Rover-be helyet foglaltam a vezetői oldalon, s beindítottam a motort. Halkan búgott, majd ráléptem a gázpedálra, és az utam a közeli boltba vezetett.
Pár perc múlva megérkeztem, és a vásárlóknak felfestett parkoló egyikébe betolattam. Kiszálltam a "sárkányból", majd becsaptam az ajtót, s elindultam az önműködő ajtó felé.
Először a zöldségeket, és a gyümölcsöket raktam be a kosárba, majd a tejes dolgokat, és néhány nassolni valót. Amikor az utolsó ételt is kihúztam a listáról, odatoltam a már-már eltörő kosaramat a pénztárhoz, s kifizettem.
A kocsiba elég sokáig tartott a bepakolás, majd amikor mindennel készen lettem, visszatoltam a "járgányt" a tárolóba, s beszálltam az autóba. Sokszor gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha én is anya leszek. Nem gondoltam bele, ha én is egy betegségben halok meg, mint édesanyám mit kezd majd magával gyermekem, főleg akkor, ha még kiskorú, és nincs testvére.
Gondolataimból az egyik utca tábla neve ugrasztott ki. Amint elolvastam, hogy hol járok, megijedtem, hiszen itt még sosem jártam. Elveszve éreztem magamat. Gyorsan félreálltam, majd tárcsázni kezdtem Dolly számát.
